Akkora örömmel nyugtáztam, hogy a Köpönyeg szerint holnaptól beköszönt az ősz - nem csak naptár, hanem időjárás szerint is. Sokkal inkább szeretem, mint a nyarat - szeretném a nyári hónapokat is, csak ez a rekkenő hőség, ami heteken át izzasztja az embereket, nem élvezhető. Főleg nem egy betondzsungel közepén tornyosuló irodaházból, ahol dolgozom. Szóval az ősz már itt kopogtat az ajtónkon, én pedig végre-valahára kiélvezhetem az őszi ízeket.
Az ígéret szép szó, ha betartják... Ahogy végigpörgettem az Instagram képeimet, rájöttem, hogy tartozom Nektek egy recepttel, mégpedig azzal, amit "Pirított mandulával hintett, aszalt szilvás sertéskaraj rozmaringos sütőtökágyon" névre kereszteltem. Ez - ahogy Instán írtam is - örök kedvenc lesz, hiszen nem csak hogy brutálisan finom, de rettenetesen egyszerű elkészíteni.
Egy hosszú és elég fárasztó hét áll mögöttünk, de végre eljött a hét utolsó munkanapja, amikor megkínáltam magamat egy finom sütőtök-krémlevessel. Ennek története ott indul, hogy az elmúlt héten a piacon járva-kelve megakadt a szemem egy kisebb sütőtökön, ami mintha azt súgta volna felém: "vegyél meg, egyél meg". Én meg nem tehettem mást, mint engedelmeskedtem ennek a képzeletbeli hangnak. Fogalmam sem volt, hogy mit fogok kezdeni vele - vagyis éppen fogalmam volt róla, tán túl sok is.
Számomra az ősz egyik tökéletes szimbóluma a sütőtök. Nem pusztán gyönyörű, narancssárga színe miatt; az őszi-téli konyhai remekművek kiváló alapanyaga is egyúttal. A napokban vettem is egy szép példányt, s azt két részletben használtam fel. Egyik negyedét köretnek készítettem el, a maradék részéből pedig végre valahára megsütöttem első sütőtök pitémet. Önmagában az illatáért megérte, ami belengte a lakás minden zegét-zugát.